Nánó Csaba november 4-én, az Erdélyi Naplóban megjelent cikke az iskola helyzetéről és ennek megoldásáról:
A hánytatott életű iskolát a XVI század közepén, a reformáció itteni terjeszkedésének korában, a független erdélyi fejedelemség kialakulásának idején alapították. Felekezeti hovatartozását illetően, előbb lutheránus, majd református, végül, 1568-tól unitárius volt. A jelenlegi épület, Pákey Lajos tervei szerint négy év alatt készült el, és 1901. szeptember 21-én ünnepélyes megnyító keretében adták át rendeltetésének. 1948-ban az iskola minden fokon az állam fenntartása, irányítása és ellenőrzése alá került és az “1-es számú Magyar Fiúlíceum” nevet kapta.
1957-ben az illetékes felsőbb hatóságok engedélyével a Brassai Sámuel Líceum nevet vette fel.
1977-ben a Brassai is áldozata lett a Ceausescu-féle hírhedt iskolai reformnak, amennyiben ipari líceummá alakították át.
1985 őszétől kezdve a nappali tagozaton is román tannyelvű osztályokat indítottak, ezzel párhuzamosan a magyar osztályok számát csökkentették.
1990-ben a közel 2500 tanulót, akik a nappali tagozat román osztályaiba jártak, az újonnan létesített “Avram Iancu” líceumba költöztették át, kivéve azokat a diákokat, akik a magyar tagozatra iratkoztak át.
Miután az unitárius egyház visszakapta az épület tulajdonjogát, párhuzamosan működött benne a Brassai Sámuel Líceum és a János Zsigmond Unitárius Kollégium.
Vélt vagy valós sérelmek, nyilatkozatok
Évek óta folyik a vita Kolozsváron arról, mi legyen a régi hagyományokkal rendelkező Brassai Sámuel Líceum sorsa azt követően, hogy az iskola épületében az unitárius egyház 1993-ban működtetni kezdte a János Zsigmond Unitárius Kollégiumot. Az utóbbi esztendők nem voltak mentesek a vádaskodásoktól, közlemények kibocsátásától, nyilatkozatháborúktól, félreértésektől. Újságcikkek garmadája született a vita mentén, ám úgy tűnik, mind a mai napig nem született meg a teljes konszenzus a felek között.
A Brassai Sámuel Líceum vezetősége, tanári kara és diákjai ez év szeptember 25-i keltezéssel nyílt levelet intéztek a város vezetéséhez és Kolozs megye tanfelügyelőségéhez, melyben kérik az illetékeseket, hogy megfelelő épületet biztosítsanak az iskolának, mert „megengedhetetlen, hogy egy magyar állami iskola megszűnjön”. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartják a hatóságok érdektelenségét az iskola, a tanulók és tanárok sorsával kapcsolatban.
Egy másik közleményben a Brassai vezetősége azt nehezményezi, hogy ameddig hasonló helyzetben lévő román iskolák és óvodák gondjaira talált megoldást a város vezetése, addig a Brassai számára hat év alatt sem született kedvező döntés.
Popa Márta, a János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatója ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy a két tanintézet vezető tanácsa és az Unitárius Egyház vezetősége úgy határozott, közös erővel lép fel azért, hogy mindkét iskola önálló jogi személyként megmaradjon, és folytassa tevékenységét.
Kompromisszumot sürget az alpolgármester
László Attila, Kolozsvár alpolgármestere úgy vélte, a legjobb megoldás az lenne, ha a közel 40 tantermes iskolában, amely az Unitárius Egyház tulajdona, minden gond nélkül elférne a két tanintézet 36 osztálya. „A legjobb kompromisszum az lenne, ha Brassai Sámuel Unitárius Líceumként egyetlen iskola működne több mint ezer gyerekkel” – nyilatkozta ez év szeptember közepén az alpolgármester. Véleményét demográfiai adatokkal támasztotta alá, és kijelentette, hogy a romániai közoktatásba a fejkvóta bevezetése csakis a nagy létszámú iskolák számára nyújt esélyt a tartós túlélésre.
Tények, adatok, kvótarendszer
A polgármesteri hivatal adatai szerint a 90-es években 8600 gyerek járt iskolába Kolozsváron, ebből mintegy 1200 volt magyar anyanyelvű diák. 2009-ben mindössze 300 magyar újszülött jött a világra, ennek ellenére növekvőben van a magyar gyerekek létszáma, hiszen sokan születnek Kolozsváron olyan szülők gyerekeiként, akiknek lakcíme esetleg más városban van. „Az a célunk, hogy megpróbáljuk itt tartani az egyetemet végzett magyar értelmiségieket, ami által a jövőben nőhet a magyar tanulók létszáma is” – mondta László Attila.
Az alpolgármester által lapunkkal közölt demográfiai adatok szerint a 2010-es tanévet 229 elsőosztályos magyar diák kezdte el, és ez a szám 2011-ben 18-20 %-al nőhet, ami 2-3 osztállyal több tanulót jelent.
Elgondolkoztató, hogy megyei szinten a magyar iskolákba 560 gyerek jár évfolyamonként, miközben a magyar oktatási hálózat kapacitása 1600-1800 tanulót bírna el évfolyamonként. Kétségtelen az is, hogy iskolai szinten az utóbbi öt-hat évben beindult egy újabb migráció a város felé, az alpolgármester elmondása szerint a mérai iskolát például már alig tudják fenntartani. Paradox helyzetnek tűnik, mivel sokan költöznek vidékre, de munkahelyük Kolozsváron van, ezért a gyerekeket is behozzák a városi iskolákba. László Attila azt tartaná szerencsésnek, ha minden egyes településen lenne I-IV. osztályos oktatás.
A jelenleg érvényben lévő kvótarendszer szerint minden tanulóra 4200 lej jut évente, ebből kell fedezni a tantestület bérét, a közköltségeket, a javítási munkálatokat és minden egyéb kiadását.
A 2011-ben életbe lépő új oktatási törvény szerint ez a kvóta mintegy 25 százalékkal fog csökkeni, ami László Attila szerint azt jelenti, hogy ha nincs elég gyerek, a tantestület bajban lesz a fizetések szempontjából, és az önkormányzatnak kell majd kiegészítenie a kifizetésre kerülő pénzt. Ami azt jelenti – mondta az alpolgármester -, hogy valahonnan pénzt kell elvenni. A magyar tanintézetek általában régi, XVIII-XIX. századi épületekben működnek, melyben a költségek hatalmasak, a tantestületek nagy létszámúak, a kiadások csillagászati összegeket érnek el.
Precedens a Báthory iskola és a katolikus líceum összevonása?
A fenti megfontolásból döntöttek ezelőtt két évvel úgy, hogy a Báthory István Líceumot összevonják a katolikus iskolával. Az előbbiben 900, a katolikusoknál mintegy 120 diák tanult, az összevonás célja egy sokgyerekes intézmény létrehozása volt, az iskola hagyományainak továbbvitelével. László Attila szerint viszonylag apró konfliktusok árán sikerült létrehozni egy olyan önálló magyar intézményt, ahol óvodától elkezdve tizenkettedik osztályig járhatnak a diákok. Az alpolgármester elmondta, a fúzió azt jelenti, hogy megmarad a két iskola beiskoláztatásának summája és tanárainak összege. Az erre hajló kompromisszumkészséget hiányolja László Attila a Brassai és az Unitárius Kollégium vezetőiből. Két különálló, 500-600-as létszámú tanintézetet éppen a kvóta rendszer hozna nehéz helyzetbe, nem lennének képesek kitermelni azt az összeget, ami az iskolák működtetéséhez elengedhetetlen – véli az alpolgármester. Ebben az esetben az önkormányzatnak kellene közbeavatkoznia oly módon, hogy más területekről vonnak el pénzt.
Az Ókollégiumba költözne a Brassai
Miután az unitárius iskolát a XVIII. század elején kiutasították a főtéri épületekből, előbb egy szerény polgárházba költözött, majd 1806-ra elkészült a tanintézet kétemeletes régi épülete, amelyet ma Ókollégiumként emlegetnek.
Andrási Benedektől, az Unitárius Egyház oktatási előadójától megtudtuk: az Ókollégium épületét már 2004-ben visszaszolgáltatták az Unitárius Egyháznak, ám a fellebbezések miatt csupán 2006-ban, a Legfelsőbb Ítélőszék határozata nyomán került véglegesen is az egyház birtokába az épület. 2009. december 15-én a helyi tanács kivette a köztulajdonból az ingatlant, és 2010. október 14-én ténylegesen is megtörtént az átvétel.
A Brassai Sámuel Líceum vezetőtanácsának közleményében a következő olvasható: „Az Unitárius Egyház 2010 áprilisában felajánlotta s írásban belegyezett abba, hogy a Brassai átköltözzék az Ókollégium épületébe, ahol jelenleg a Victor Babeș Líceum működik”. Ennek az épületnek 24 tanterme van, ami Kósa Mária igazgató szerint megfelelne a Brassai jelenlegi igényeinek és létszámának. (Egyébként ettől a tanévtől kezdődően négy felső tagozatú osztály már a Victor Babeș iskolában kezdte tanulmányait). Az elvi megállapodást Andrási Benedek egyházi tanácsos is megerősítette lapunknak, ennek egyetlen feltétele, hogy az épületben működő Victor Babeș iskolának új otthont keressen az önkormányzat. Ez a gond is megoldódni látszik, mivel az egykori Daniel Prodan iskola épülete üresen áll, és ha jogi problémák nem merülnek fel, ide költöztetnék az Ókollégiumban működő román líceumot.
Az átadással kapcsolatban László Attila alpolgármester megjegyezte, egyelőre nem látja túl szerencsésnek az átköltözést, mivel a régi kollégiumnak nincs például tortanterme, az udvar pedig alig egy tenyérnyi, a gyerekeknek – elsősorban a kisiskolásoknak - nem lenne megfelelő terük a mozgásra.
Nem szűnhet meg egy magyar iskola
„Mindenkit megnyugtatok, az a célunk, hogy minden egyes magyar gyerek magyar oktatásba részesüljön, ezt határozottan és céltudatosan művelem én is, kollégáim is” – jelentette ki László Attila alpolgármester. Az iskola költözésének huzavonájával kapcsolatba elmondta, szerinte természetes, hogy első körben a saját tulajdonukat ajánlják fel, ezért is halasztották azt, hogy olyan ingatlant adjanak a Brassainak, amely másnak a tulajdona. „Nem várható el, hogy azt mondjuk, menjenek másnak az épületébe, amikor a mieink üresen állnak” – hangoztatta az alpolgármester.
Az utóbbi napok történéseit követően, amikor is az Unitárius Egyház ténylegesen is birtokába vette az Ókollégiumot, és azt felajánlotta a Brassai Sámuel Líceumnak, úgy tűnik, az áldatlan helyzet rendezése sincs messze. Az alpolgármester elmondta, a Victor Babeș iskola hamarosan hivatalosan is megkapja a felajánlást, hogy a 2011-2012-es tanévben az egykori David Prodan iskolába hirdesse meg a beiskolázási tervét, és nagy valószínűséggel jövő év szeptemberétől a Brassai testületileg is átköltözhet az Ókollégium épületébe.
A felek közötti vita, a nézeteltérések okai egy idő után kezdtek átláthatatlanná válni. Úgy tűnt, hogy az implikált felek mindegyikének valamilyen módon igaza van. Ami sajnálatos: idegeket és időt nem kímélő, néhol teljesen meddő harcba fulladt egy kolozsvári magyar iskola helyzetének megoldása. Érthető, hogy a János Zsigmond Kollégium szeretné teljes egészében birtokába venni az Unitárius Egyház tulajdonát képező ingatlan tantermeit. Ugyanakkor a Brassainak a megmaradása forog kockán, hiszen ha kiköltöznek egy Isten háta mögötti épületbe, ez – létszámhiány miatt – valószínűleg az iskola felszámolásához vezetne. A polgármesteri hivatal a saját tulajdonába lévő épületbe szerette volna költöztetni az iskolát, ezáltal is spórolva a költségvetésen.
Az évek óta tartó vitában talán most először van konkrét esély arra, hogy véget vessenek a háborúskodásnak, és elsősorban gyerekeik érdekébe, megszülessen a mindenki számára elfogadható és helyes megoldás.
