2010. dec. 8.

Brassais véndiák-találkozó

Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.” (Wass Albert)

Az iskolában együtt eltöltött éveket egyre szebbé varázsolja az emlékezés. Ha megoszthatjuk egymással élményeinket, ha örülhetünk egymásnak, ez az emlékezés gyümölcsözőbb lesz.
2011. április 16-17-én a hajdani Alma Mater minden véndiák számára megnyitja kapuit. Erre az alkalomra a Brassai Sámuel Elméleti Líceum vezetősége és diáktanácsa szeretettel meghív minden egykori és jelenlegi diákot és tanárt.
A találkozó programjavaslata a következő:
  • ünnepélyes megnyitó;
  • kiállítások;
  • képek az iskola életéből (vetítés);
  • színdarab;
  • tematikus kávéházak;
  • gitárest;
  • sportvetélkedők;
  • koszorúzás a Házsongárdi temetőben.
Arra kérünk minden érdeklődőt, hogy támogassa kezdeményezésünket ötleteivel, javaslataival, és természetesen jelenlétével. Fórumot indítunk, mely keretén belül minden értékes hozzászólást szeretettel fogadunk. Javaslataikat a találkozó programját illetően 2011. január 22-ig várjuk, ha pedig a kiállításokra anyagot szeretnének küldeni, szándékukat március 4-ig jelezzék az alábbi címre: brassai.vendiak@gmail.com. További információkat találhatnak :
Hisszük, hogy Brassai Sámuel szelleme s a brassais diák lelkülete világítani hívatott. Legyünk mi is sugarai ennek a fénynek!

Megjegyzés:
  • Az Önök javaslatait is figyelembe véve, a részletes programot február 14-ig közöljük.
  • Ettől az időponttól a jelentkezési lap letölthető lesz a www.brassai.ro honlapról, ezt kérjük kitölteni és a brassai.vendiak@gmail.com címre visszaküldeni. A jelentkezési lap az iskola titkárságán is kitölthető.

A szervezők

2010. nov. 29.

Erőss Zsolt a Brassaiban

 Zsúfolásig megtelt a Brassai Sámuel Elméleti Líceum biológia laboratóriuma, november 25-én, délelőtt 11 órakor. Nem is csoda, hiszen iskolánk volt diákja, Erőss Zsolt lebilincselő előadását hallhattuk.
A világ legmagasabb hegyeinek meghódítója, ő az első magyar, aki megmászta a Mount Everestet, hegyekről, a hegymászás szépségeiről, illetve veszélyeiről, saját élményeiről beszélt a szép számban összegyűlt, érdeklődő diákoknak.
Az expedíciókon készült képek elkalauzoltak bennünket is soha nem látott, különleges helyekre, gyönyörű tájakra, az örök jég birodalmába, a hatalmas gleccserek világába.
Láthattuk, hogy a hegymászás arra is jó, hogy nem mindennapi kultúrákat, távoli vidékeket,, életformákat és rendkívüli helyzeteket ismertet meg az emberrel. Célokat ad, személyiséget formál. Ugyanakkor fejleszti a mozgáskészséget és a mentális kreativitást is. Egy tudatos életforma, ahol fontos az ön- és környezetismeret.
Az előadás közben már kötetlen beszélgetés alakult ki Erőss Zsolt és a diákok között. A hegymászó kérdezett, a tanulók pedig szívesen válaszoltak. Minden jó válasz egy képeslapot ért. Így megtudhattuk, hogy mi a gleccser, ki mászta meg először a Mount Everestet, melyik a Himalája legveszélyesebb csúcsa és mi történt a tátrai szilveszteri túrán.
Az előadás végén a diákok kérdéseket tehettek fel, amelyekre Zsolt készségesen válaszolt. Ugyanakkor minden résztvevőt megajándékozott egy- egy dedikált képeslappal.
Köszönet Veres Ágnesnek, az Erdélyi Kárpát Egyesület titkárának, a Gyopár főszerkesztőjének, hogy segített ennek az előadásnak a megszervezésében.
S nem utolsó sorban köszönet Erőss Zsoltnak ezért a maradandó, élménydús előadásért. Várjuk vissza iskolájába, iskolánkba!

Vremir Magdolna

2010. nov. 9.

Interjú Bálint Kelemen Attila egykori igazgatóval

     Interjúsorozatunk második megkérdezettje Bálint Kelemen Attila, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum egykori diákja, a későbbiekben az iskola fizikatanára és igazgatója. A legtöbben tudják, hogy ő volt az az igazgató, aki visszautasította Funar polgármester kézfogását, és ez esemény az igazgatói beosztásából történő leváltáshoz vezetett. Persze ez nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is a Brassaiban maradjon, fizikatanárként. Ő úgy állt ki az iskoláért, mint igazgató-elődei, vállalva minden velejáró kellemetlenséget. Íme Bálint Kelemen Attila emlékei, véleménye az alma mater-ről:

K: Tudjuk, hogy Ön diákként, tanárként és igazgatóként is megismerte a Brassait. Mit jelentett Önnek ez az iskola élete különböző szakaszaiban?
V: Először is azt szeretném mondani, hogy a Brassai számomra mindig is többet jelentett önmagánál, többet az egyszerű oktatásnál.
     Diákként „receptet” kaptunk az élethez, úgy szakmai, mint erkölcsi téren, az alapos általános tudás mellett emberi tartást is. 1959-ben érettségiztem, és állíthatom, hogy sok kiváló szakember került ki a Brassaiból. Tavaly volt az 50 éves osztálytalálkozónk, amelyen szinte minden régi osztálytárs jelen volt, de mi ezen a találkozáson kívül is összegyűlünk, szinte kéthavonta, egy beszélgetésre. Talán meglepő, de igen, ennyire erős közösségi szellem él a brassaisok körében.
     Tanárként nem csupán munkahely volt számomra ez az iskola, hanem otthon is. Emlékszem arra az alkalomra, amikor először álltam a fizikumban levő tábla elé tanárként, oda, ahová diákkoromban nem kis izgalommal mentem felelni. Ebben az iskolában tanultam meg az oktatás módját, és nem az egyetemen.
     Meglepő volt, hogy a tantestület megválasztott igazgatónak; ilyen a szocialista időben nem történt. Az első hónapok a Brassai igazgatójaként nehezek voltak: ekkor történt meg a román és a magyar tagozat szétválasztása, valamint a román tagozat elköltöztetése, ami csak nagy erőfeszítések árán valósult meg. Az akkori politikai és anyagi problémák miatt nehéz volt helytállni, éppen ezért igen hálás vagyok annak a tantestületnek, amely akkor mellém állt, és amely segítségével sikerült az iskola hírnevét visszaállítani.
A mai napig bejárok az iskolába érdeklődni a sorsáról.

K: Fájna-e, ha megszűnne a Brassai?
V: Igen, fölöttébb szomorú lenne, ha ez az iskola, mint világi okatatás, megszűnne. És ez nem csak a mindekori brassaisok vesztesége lenne, hanem egész Kolozsváré. Mindig a város fénypontjai között fog maradni. Ez bizonyos.

Köszönet Bálint Kelemen Attila nyugalmazott igazgatónak a ránk szánt időért.
Ecsedy-Baumann Brigitta,
Jakab Mátyás,
11. osztályos tanulók

2010. nov. 8.

Iskolaharc Kolozsváron [cikk]

Nánó Csaba november 4-én, az Erdélyi Naplóban megjelent cikke az iskola helyzetéről és ennek megoldásáról:

A hánytatott életű iskolát a XVI század közepén, a reformáció itteni terjeszkedésének korában, a független erdélyi fejedelemség kialakulásának idején alapították. Felekezeti hovatartozását illetően, előbb lutheránus, majd református, végül, 1568-tól unitárius volt. A jelenlegi épület, Pákey Lajos tervei szerint négy év alatt készült el, és 1901. szeptember 21-én ünnepélyes megnyító keretében adták át rendeltetésének. 1948-ban az iskola minden fokon az állam fenntartása, irányítása és ellenőrzése alá került és az “1-es számú Magyar Fiúlíceum” nevet kapta.
1957-ben az illetékes felsőbb hatóságok engedélyével a Brassai Sámuel Líceum nevet vette fel. 
1977-ben a Brassai is áldozata lett a Ceausescu-féle hírhedt iskolai reformnak, amennyiben ipari líceummá alakították át. 
1985 őszétől kezdve a nappali tagozaton is román tannyelvű osztályokat indítottak, ezzel párhuzamosan a magyar osztályok számát csökkentették.
1990-ben a közel 2500 tanulót, akik a nappali tagozat román osztályaiba jártak, az újonnan létesített “Avram Iancu” líceumba költöztették át, kivéve azokat a diákokat, akik a magyar tagozatra iratkoztak át.
Miután az unitárius egyház visszakapta az épület tulajdonjogát, párhuzamosan működött benne a Brassai Sámuel Líceum és a János Zsigmond Unitárius Kollégium.

Vélt vagy valós sérelmek, nyilatkozatok

Évek óta folyik a vita Kolozsváron arról, mi legyen a régi hagyományokkal rendelkező Brassai Sámuel Líceum sorsa azt követően, hogy az iskola épületében az unitárius egyház 1993-ban működtetni kezdte a János Zsigmond Unitárius Kollégiumot. Az utóbbi esztendők nem voltak mentesek a vádaskodásoktól, közlemények kibocsátásától, nyilatkozatháborúktól, félreértésektől. Újságcikkek garmadája született a vita mentén, ám úgy tűnik, mind a mai napig nem született meg a teljes konszenzus a felek között. 
A Brassai Sámuel Líceum vezetősége, tanári kara és diákjai ez év szeptember 25-i keltezéssel nyílt levelet intéztek a város vezetéséhez és Kolozs megye tanfelügyelőségéhez, melyben kérik az illetékeseket, hogy megfelelő épületet biztosítsanak az iskolának, mert „megengedhetetlen, hogy egy magyar állami iskola megszűnjön”. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartják a hatóságok érdektelenségét az iskola, a tanulók és tanárok sorsával kapcsolatban. 
Egy másik közleményben a Brassai vezetősége azt nehezményezi, hogy ameddig hasonló helyzetben lévő román iskolák és óvodák gondjaira talált megoldást a város vezetése, addig a Brassai számára hat év alatt sem született kedvező döntés. 
Popa Márta, a János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatója ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy a két tanintézet vezető tanácsa és az Unitárius Egyház vezetősége úgy határozott, közös erővel lép fel azért, hogy mindkét iskola önálló jogi személyként megmaradjon, és folytassa tevékenységét. 

Kompromisszumot sürget az alpolgármester

László Attila, Kolozsvár alpolgármestere úgy vélte, a legjobb megoldás az lenne, ha a közel 40 tantermes iskolában, amely az Unitárius Egyház tulajdona, minden gond nélkül elférne a két tanintézet 36 osztálya. „A legjobb kompromisszum az lenne, ha Brassai Sámuel Unitárius Líceumként egyetlen iskola működne több mint ezer gyerekkel” – nyilatkozta ez év szeptember közepén az alpolgármester. Véleményét demográfiai adatokkal támasztotta alá, és kijelentette, hogy a romániai közoktatásba a fejkvóta bevezetése csakis a nagy létszámú iskolák számára nyújt esélyt a tartós túlélésre.  

Tények, adatok, kvótarendszer 

A polgármesteri hivatal adatai szerint a 90-es években 8600 gyerek járt iskolába Kolozsváron, ebből mintegy 1200 volt magyar anyanyelvű diák. 2009-ben mindössze 300 magyar újszülött jött a világra, ennek ellenére növekvőben van a magyar gyerekek létszáma, hiszen sokan születnek Kolozsváron olyan szülők gyerekeiként, akiknek lakcíme esetleg más városban van. „Az a célunk, hogy megpróbáljuk itt tartani az egyetemet végzett magyar értelmiségieket, ami által a jövőben nőhet a magyar tanulók létszáma is” – mondta László Attila.   
Az alpolgármester által lapunkkal közölt demográfiai adatok szerint a 2010-es tanévet 229 elsőosztályos magyar diák kezdte el, és ez a szám 2011-ben 18-20 %-al nőhet, ami 2-3 osztállyal több tanulót jelent.
Elgondolkoztató, hogy megyei szinten a magyar iskolákba 560 gyerek jár évfolyamonként, miközben a magyar oktatási hálózat kapacitása 1600-1800 tanulót bírna el évfolyamonként. Kétségtelen az is, hogy iskolai szinten az utóbbi öt-hat évben beindult egy újabb migráció a város felé, az alpolgármester elmondása szerint a mérai iskolát például már alig tudják fenntartani. Paradox helyzetnek tűnik, mivel sokan költöznek vidékre, de munkahelyük Kolozsváron van, ezért a gyerekeket is behozzák a városi iskolákba. László Attila azt tartaná szerencsésnek, ha minden egyes településen lenne I-IV. osztályos oktatás.         
A jelenleg érvényben lévő kvótarendszer szerint minden tanulóra 4200 lej jut évente, ebből kell fedezni a tantestület bérét, a közköltségeket, a javítási munkálatokat és minden egyéb kiadását. 
A 2011-ben életbe lépő új oktatási törvény szerint ez a kvóta mintegy 25 százalékkal fog csökkeni, ami László Attila szerint azt jelenti, hogy ha nincs elég gyerek, a tantestület bajban lesz a fizetések szempontjából, és az önkormányzatnak kell majd kiegészítenie a kifizetésre kerülő pénzt. Ami azt jelenti – mondta az alpolgármester -, hogy valahonnan pénzt kell elvenni. A magyar tanintézetek általában régi, XVIII-XIX. századi épületekben működnek, melyben a költségek hatalmasak, a tantestületek nagy létszámúak, a kiadások csillagászati összegeket érnek el.    

Precedens a Báthory iskola és a katolikus líceum összevonása?

A fenti megfontolásból döntöttek ezelőtt két évvel úgy, hogy a Báthory István Líceumot összevonják a katolikus iskolával. Az előbbiben 900, a katolikusoknál mintegy 120 diák tanult, az összevonás célja egy sokgyerekes intézmény létrehozása volt, az iskola hagyományainak továbbvitelével. László Attila szerint viszonylag apró konfliktusok árán sikerült létrehozni egy olyan önálló magyar intézményt, ahol óvodától elkezdve tizenkettedik osztályig járhatnak a diákok. Az alpolgármester elmondta, a fúzió azt jelenti, hogy megmarad a két iskola beiskoláztatásának summája és tanárainak összege. Az erre hajló kompromisszumkészséget hiányolja László Attila a Brassai és az Unitárius Kollégium vezetőiből. Két különálló, 500-600-as létszámú tanintézetet éppen a kvóta rendszer hozna nehéz helyzetbe, nem lennének képesek kitermelni azt az összeget, ami az iskolák működtetéséhez elengedhetetlen – véli az alpolgármester. Ebben az esetben az önkormányzatnak kellene közbeavatkoznia oly módon, hogy más területekről vonnak el pénzt.   

Az Ókollégiumba költözne a Brassai

Miután az unitárius iskolát a XVIII. század elején kiutasították a főtéri épületekből, előbb egy szerény polgárházba költözött, majd 1806-ra elkészült a tanintézet kétemeletes régi épülete, amelyet ma Ókollégiumként emlegetnek. 
Andrási Benedektől, az Unitárius Egyház oktatási előadójától megtudtuk: az Ókollégium épületét már 2004-ben visszaszolgáltatták az Unitárius Egyháznak, ám a fellebbezések miatt csupán 2006-ban, a Legfelsőbb Ítélőszék határozata nyomán került véglegesen is az egyház birtokába az épület. 2009. december 15-én a helyi tanács kivette a köztulajdonból az ingatlant, és 2010. október 14-én ténylegesen is megtörtént az átvétel.  
A Brassai Sámuel Líceum vezetőtanácsának közleményében a következő olvasható: „Az Unitárius Egyház 2010 áprilisában felajánlotta s írásban belegyezett abba, hogy a Brassai átköltözzék az Ókollégium épületébe, ahol jelenleg a Victor Babeș Líceum működik”. Ennek az épületnek 24 tanterme van, ami Kósa Mária igazgató szerint megfelelne a Brassai jelenlegi igényeinek és létszámának. (Egyébként ettől a tanévtől kezdődően négy felső tagozatú osztály már a Victor Babeș iskolában kezdte tanulmányait). Az elvi megállapodást Andrási Benedek egyházi tanácsos is megerősítette lapunknak, ennek egyetlen feltétele, hogy az épületben működő Victor Babeș iskolának új otthont keressen az önkormányzat. Ez a gond is megoldódni látszik, mivel az egykori Daniel Prodan iskola épülete üresen áll, és ha jogi problémák nem merülnek fel, ide költöztetnék az Ókollégiumban működő román líceumot.  
Az átadással kapcsolatban László Attila alpolgármester megjegyezte, egyelőre nem látja túl szerencsésnek az átköltözést, mivel a régi kollégiumnak nincs például tortanterme, az udvar pedig alig egy tenyérnyi, a gyerekeknek – elsősorban a kisiskolásoknak - nem lenne megfelelő terük a mozgásra. 

Nem szűnhet meg egy magyar iskola

„Mindenkit megnyugtatok, az a célunk, hogy minden egyes magyar gyerek magyar oktatásba részesüljön, ezt határozottan és céltudatosan művelem én is, kollégáim is” – jelentette ki László Attila alpolgármester. Az iskola költözésének huzavonájával kapcsolatba elmondta, szerinte természetes, hogy első körben a saját tulajdonukat ajánlják fel, ezért is halasztották azt, hogy olyan ingatlant adjanak a Brassainak, amely másnak a tulajdona. „Nem várható el, hogy azt mondjuk, menjenek másnak az épületébe, amikor a mieink üresen állnak” – hangoztatta az alpolgármester. 
Az utóbbi napok történéseit követően, amikor is az Unitárius Egyház ténylegesen is birtokába vette az Ókollégiumot, és azt felajánlotta a Brassai Sámuel Líceumnak, úgy tűnik, az áldatlan  helyzet rendezése sincs messze. Az alpolgármester elmondta, a Victor Babeș iskola hamarosan hivatalosan is megkapja a felajánlást, hogy a 2011-2012-es tanévben az egykori David Prodan iskolába hirdesse meg a beiskolázási tervét, és nagy valószínűséggel jövő év szeptemberétől a Brassai testületileg is átköltözhet az Ókollégium épületébe.    

A felek közötti vita, a nézeteltérések okai egy idő után kezdtek átláthatatlanná válni. Úgy tűnt, hogy az implikált felek mindegyikének valamilyen módon igaza van. Ami sajnálatos: idegeket és időt nem kímélő, néhol teljesen meddő harcba fulladt egy kolozsvári magyar iskola helyzetének megoldása. Érthető, hogy a János Zsigmond Kollégium szeretné teljes egészében birtokába venni az Unitárius Egyház tulajdonát képező ingatlan tantermeit. Ugyanakkor a Brassainak a megmaradása forog kockán, hiszen ha kiköltöznek egy Isten háta mögötti épületbe, ez – létszámhiány miatt  valószínűleg az iskola felszámolásához vezetne. A polgármesteri hivatal a saját tulajdonába lévő épületbe szerette volna költöztetni az iskolát, ezáltal is spórolva a költségvetésen. 
Az évek óta tartó vitában talán most először van konkrét esély arra, hogy véget vessenek a háborúskodásnak, és elsősorban gyerekeik érdekébe, megszülessen a mindenki számára elfogadható és helyes megoldás. 

2010. nov. 7.

"Mit jelent számodra a Brassai?"

-"Mit jelent számodra a Brassai?"
Ezt a kérdést tettük fel a Brassai Sámuel Elméleti Líceum diákjainak, véndiákjainak, valamint tanárainak. A véleményeket a következő videóban tekinthetik meg:

2010. nov. 5.

A százéves Brassai-síremlék

Gaal György helyi történész, iskolánk egykori tanára, a Házsongárdi temetőben, 2010. október 1-én, a Brassai Sámuel síremléke felavatásának 100. évfordulóján elhangzott beszéde:


1897. június 26-án délután kísérik ki Brassai Sámuel földi maradványait az unitárius templomból a Házsongárdi temetőbe. Nem csak egy közel százéves tudóst temetnek, hanem az egész 19. századi erdélyi tudományos világ utolsó képviselőjét, az utolsó polihisztort. A gyászbeszédekből, megemlékezésekből, Kőváry László még az évben közzétett könyvéből kitűnik, hogy Brassaiban az egyik első erdélyi lapszerkesztőt, az Unitárius Kollégium földrajz, történelem, matematika-fizika szakos tanárát, igazgatóját, felügyelő gondnokát, a magyar nyelvű közoktatás úttörőjét, tankönyvírót, a pedagógiai módszertan megújítóját, tájaink egyik első közgazdászát, statisztikusát, a nyelvtudomány és az összehasonlító irodalom úttörőjét, a filozófus-esztétát és jeles botanikust, hangszeren is játszó zenetudóst temették. S ezeken kívül felemlegethették mint 1848-as nemzetőrt, a Múzeum-Egylet első igazgatóját, majd alelnökét, az egyetem dékánját és rektorát, az akadémia legrégebbi, már tiszteleti tagját.
Még tán a koszorúk sem fonnyadtak el a síron, amikor július 9-én az egyetem akkori rektora, a bonchidai születésű Farkas Lajos jogtörténész professzor megbeszélést hívott össze, melyen Brassai emlékének megörökítéséről tárgyaltak. Mindnyájan egyetértettek, hogy közadakozásból kell méltó síremléket emelni Brassainak, s ezért elhatározták egy országos bizottság szervezését. Összesen 89-en vállalták a tagságot. A bizottság élén négyen elnököltek: gróf Esterházy Kálmán, az EME elnöke, Ferencz József unitárius püspök, Farkas Lajos egyetemi rektor és Gyulai Pál, az MTA igazgató tagja. A titkári tisztséget Boros György teológiai tanár, a pénztárosit Merza Lajos EMKE-pénztárnok vállalta. Hogy ez a bizottság működőképes legyen, ahhoz egy intézőbizottságot alakítottak, amely Farkas elnökből, Boros György titkárból és Merza pénztárosból állt. Az ő munkájuk lett a pénzgyűjtés. Évente gyűjtőívek százait küldték szét, s azokra apránként érkeztek az adományok. Az első adományt 1898-ban Duka Tivadar orientalista küldte Londonból, a legnagyobb adományt az Unitárius Egyház tette ezer korona értékben, a legnagyobb hozzájárulás viszont a báró Bánffy Zoltánné védnökségével rendezett 1904-es koncertből származott, közel 1200 korona. 1908 nyarára érte el a tőke a 13 ezer koronát, amit az Unitárius Egyháznál letétbe helyeztek, s ezután kezdhettek a síremlék-tervezéshez.
Brassait 1897-ben Bölöni Farkas Sándor és Berde Mózsa síremléke közé temették, itt nem volt megfelelő a hely emlékmű állítására. Ezért a város díszsírhelyet ajánlott fel, s így esett a választás a temető legfelső pontjára, szembe a főúttal. A tervezésre Pákei Lajos főmérnök vállalkozott, aki már korábban felvázolt egy görög templom-előcsarnokban álló szarkofágos síremléket, de erre nem gyűlt elegendő pénz. Úgyhogy egyszerűbb tervet kellett kidolgoznia, amelyet a bizottság 1910. január 27-i ülésén elfogadott. Ez egy három lépcsős emelkedés alatti kriptából áll, amely fölött egy két méteres négyzetes kőtömb áll a „BRASSAI SÁMUEL / 1800‒1897” felirattal. Ezen négy dór és jón stílust kombináló egy tömbből kifaragott oszlop nyugszik, melyekre egy dór párkányzatú piramis-tető támaszkodik. Az egész emlékmű magassága 6,65 méter. Az oszlopok között talapzaton áll Brassai másfélszeres életnagyságú bronz mellszobra, melyet Veress Zoltánné Kozma Erzsi művésznő mintázott meg, s a Hungária öntődében kiviteleztek. A szobor talapzatán a Brassairól elnevezett növény levélmintáját felhasználó Knauer József műlakatos készítette vörösréz-koszorú volt (már több évtizede ellopták). A szobor mögötti szienit-lapra vésték e feliratot:
„a százzal haladónak”
a nemzeti kegyelet
1910
Itt a „száz” századot jelent, minthogy Brassai hibáztatta ezt a ma elterjedt szóalakot. Az emlékművet három oldalról szintén görög stílusú áttört díszkorlát határolja. A kriptát az Antonio Gurisatti cég építette, a kőfaragó munkálatokat Gerstenbrein Tamás cége végezte.
A síremlék-bizottság 1910. április 29-én kiemeltette Brassai érckoporsóját eredeti sírhelyéről, s Boros György imája mellett áthelyezték az épülő emlékműbe. Az ünnepélyes felavatást 1910. október 2-ára, vasárnap délelőtt 11 órára tűzték ki. A felavatáson az unitáriusoké mellett kivonult a református és a római katolikus tanintézet diáksága is tanári kísérettel, az egyetem szintén több professzorral és diákkal képviseltette magát.
A szép őszi időben az ünnepély a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Farkas Lajos bizottsági elnök mondott ünnepi beszédet, melyben számos latin idézettel alátámasztva Brassai egyszerűségét és őszinteségét emelte ki, rámutatva, hogy mindenben az általánosat kereste. Ő volt az erdélyiség megtestesítője. A következő szónok, Boros György a síremlék-bizottság jelentését olvasta fel a gyűjtés és kivitelezés adataival. Ezt követően Szvacsina Géza polgármester Kolozsvár városa nevében vette át a síremléket e szavakkal: „Átveszem, mint nemzeti ereklyét. Minden kis részében a nemzeti kegyelet nyer kifejezést. Átveszem, mint a város közkincsét, melynek értékét és becsét nagy fiának, Brassai Sámuelnek halhatatlan érdemei alkotják”.
Az első koszorút az Unitárius Egyház nevében Ferencz József püspök helyezte a sírra beszéd kíséretében. Utána a Magyar Tudományos Akadémia, a Ferenc József Tudományegyetem, az egyetem Matematikai és Természettudományi Kara, a Magyar Királyi Természettudományi Társulat, az Erdélyi Múzeum-Egylet, az Erdélyi Irodalmi Társaság, az Unitárius Kollégium és a Római Katolikus Főgimnázium képviselője helyezte el koszorúját. Több személy és intézmény táviratilag jelezte tisztelgését.
Száz éve a Házsongárdi Panteon díszeként áll a régi sírkert legmagasabb pontján aránylag épségben a monumentális síremlék. Brassai egyháza, iskolája, az élete színteréül szolgáló város feladata az emlékmű megőrzése a következő századokra is.
Gaal György


A Brassai-sír centenáriuma

A közadakozásból emelt házsongárdi Brassai-síremléket 1910. október 2-án leplezték le. Ennek az eseménynek a centenáriumán a Brassai Sámuel nevét viselő kolozsvári líceum ‒ mely hűen ápolja a nagy tudós szellemi örökségét ‒ október 1-jén ünnepélyes koszorúzást rendezett a síremléknél. Megnyitó beszédet Kósa Mária igazgatónő mondott hangsúlyozva, hogy az elődök helyesen választottak, mikor 1957-ben a Brassai név felvételével máig ható és programot jelentő hagyományt teremtettek a tanintézetnek. Zenés-irodalmi összeállítás hangzott el Szallós-Kis Melinda magyar és Bazsó-Dombi Ferenc zeneszakos tanárok összeállításában. Ezt követően dr. Gaal György a Brassai-síremlék keletkezésének történetét ismertette. A Brassai Sámuel Líceum koszorúját Kallós Julianna és Hadnagy Norbert XI. osztályos tanulók helyezték a sírra, az Unitárius Egyház nevében Bálint Benczédi Ferenc püspök és dr. Kovács Sándor teológiai tanár, a Kolozs megyei RMDSZ nevében Csoma Botond városi tanácsos koszorúzott. Befejezésként a népes közönség az iskola énekkarával együtt elénekelte a Himnuszt.  

2010. okt. 11.

Diákvélemény

    Amikor számomra is eljött a líceumba való iratkozásnak az ideje, nagy figyelemmel tanulmányoztam a szakkínálatot. Csakhamar megállapítottam, hogy az általam kedvelt szakot Kolozsváron és magyarul csupán két iskola indítja: a Brassai Sámuel Elméleti Líceum és az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum.

     E kettő közül a Brassaiba szerettem volna járni, mert családomban három generáció óta hagyomány a fiúgyermekeknek itt végezni (persze dédapám még az iskola elődjében, az Unitárius Főgimnáziumban tanult, de édesapám már a Brassait mondhatta líceumának). Beiratkozás előtt sokat érdeklődtem az iskola felől és meglepően sok negatív véleményt hallottam–nyílván mind olyanoktól, akik sosem jártak a Brassaiba. Sajnos senki sem tudta véleményét érvekkel alátámasztani, de jóhiszeműen úgy is elfogadhattam volna a fáradhatatlan „figyelmeztetéseket” afelől, hogy mennyire meg fogom bánni ezt a választást. Igen közel álló emberek tanácsoltak ellene. Szerencsémre kételkedő típus vagyok és a „majd meggyőződök róla személyesen” hozzáállást alkalmaztam.

        Immár két évet, a líceumi évek felét kijártam a Brassaiban–és nem is akárhogy: az itt levő közösség tagjaként aktívan bekapcsolódtam az iskolai és iskolán kívüli diákéletbe. Mindezt, megjegyzem, az igen szorító körülmények között. Mert nem mindegy, hogy eredményt érünk el úgy, hogy minden eszközünk és lehetőségünk megvan rá, vagy úgy, hogy osztályterem nélkül, a tanáriban, a különböző szakok kabinetjeiben vagy akár a táblák és padok nélküli díszteremben tanulunk. Úgy, hogy télen szünetekben mi diákok didergünk a kifűtetlen folyosón, a tanáriban tartott órák alatt pedig az éppen lyukas óra közben levő tanár ácsorog a tanári ajtaja előtt...Igen, a tavalyi iskolai év nehezen feledhető tapasztalatai még mindig frissen hatnak.

        Való, hogy ezt velünk tenni törvényileg minden részletében jogos, de a kérdés az, hogy emberi-e? Ha pedig a cél valóban szentesítené az eszközt, feltevődik a kérdés: vajon egy igen fennkölt célról, vagy inkább egy egészségtelen, buldózer-magatartású öncélúságról van szó, amikor ilyen eszközöket alkalmaz valaki? Hozzáteszem, ha a cél, az érdek netán a magyar diákok minél jobb képzése lenne, akkor igen nagy cél mellé lövés az, amit a Brassaival hagynak történni.

        Tudom, hogy az épület az unitárius egyház tulajdona és azt is tudom, hogy legjobb belátása szerint fog élni vele. De a gondolat folytatódik: mi lesz diáktársaimmal, tanáraimmal, mi lesz velem? Mert valljuk be, ilyen helyzettel, hogy egy magyar iskolát kirakjanak épületéből, tudtom szerint még a kommunizmusmagyarok számára igen nehéz–éveiben sem találkoztunk. Ez a tény már magában is ijesztő és elgondolkodtató, de ne akadjunk le ennyinél, a gondolat így zárul: minél előbb kell egy megoldás. Azt, hogy mi legyen ez a megoldás, diákként megállapítani nehéz, és talán kötelességeimen, képességeimen túl esik.

        Az iskolám esete kétségtelenül egy mindenki számára tanulságos egyéni lecke lehet. Pozitívan hozzáállva állíthatom, hogy ezen tapasztalat számomra egy értékes felkészítő arra, ami a nagybetűs ÉLET-ben vár az emberre. Az ilyen jellegű ismeretet nem lehet könyvből vagy tanártól falak között elsajátítani. Erre csak maga a tapasztalat, a megpróbáltatás és a kudarc taníthat meg. A jelenlegi brassaisok pedig sose feledjék, hogy az elméleti képzés mellett az Élet Iskolájá-t is járták.

Jakab Mátyás,
11. osztályos diák

2010. okt. 5.

Interjú Szőcs Judittal, iskolánk egykori matematika tanárával

         Iskolánk Brassai Sámuel nevét 1957 júniusában vette fel. Az említett év szeptemberében került az iskola padjaiba az első Brassais diák, és az a tanár, aki 20 évesen kezdte akkor pályafutását, most már 73. életévében jár... Talán igen kevés olyan ember van még közöttünk, aki arra az 1957-es évnyitóra emlékszik. Azóta iskolánk sokezer diákot oktatott, nevelt, formált. Megmérettetéseken esett át, hagyományokat teremtett és neve a város, de talán egész Erdély köztudatába is bevésődött.
     „Manapság” az iskola helyzete nem kifogástalan, és ez talán közismertebb, mint megvalósításai, sikerei. Pont emiatt, mi, a jelenlegi diákok, elhatároztuk, hogy felkeresünk nyugalmazott tanárokat, igazgatókat, és megörökítjük iskolánknak azt a képét, amelynek ők az őrzői. Így talán egy olyan Brassait fogunk az olvasók elé tárni, amit mára sokan elfelejtettek, viszont amely sosem szűnt meg létezni.
     Az első interjút Szőcs Judit nyugalmazott matematikatanár vállalta, aki jelenleg a Romániai Magyar Pedadógus Szövetség alelnöke, és aki igen sok alkalommal járt közben iskolánk érdekében. Tőle a következőket hallottuk:

K: Mit tud a Brassai jelenlegi helyzetéről?
V: A jelenlegi alpolgármesteri javaslat szerint a János Zsigmond Unitárius Kollégiumnak egyesülnie kellene a Brassaival. Természetesen én ezzel nem tudok egyetérteni.

K: Miért?
V: Számomra az egyesítés megszűnést jelent. Még egyszer mondom, hogy én tanítottam az Unitárius Kollégiumban, tehát nekem az is iskolám. Mindegyiknek a javára kellene szolgáljon a döntés. Mindkét iskolának megvan a maga arculata, és ezt az arculatot önállóan kell továbbépítenie. Már a bevezetőben megjegyzem, hogy mikor megalakult az Unitárius Líceum – mert akkor csak líceum volt – Erdő János püspök úr kéretett, és az volt az igénye, hogy a Brassai Líceum legjobb tanárai tanítsanak az Unitárius Líceumban, mert a szaktanárokat joga volt megválasztani. Tehát annyira jó volt a Brassai, hogy nem kellett máshonnan hozni tanárokat. Így indult az Unitárius Líceum, és én 1995-ig tanítottam ott, amikor a büntetés miatt nem engedték, hogy folytassam (Szőcs Judit tanárnőt 1995-ben a tanügyi törvény elleni tiltakozás szervezése kapcsán megbüntették, és utolsó tanítási évében jogtalanul áthelyezték a Báthory Líceumba – a cikk írói).

K: Kit tart felelősnek a jelenlegi helyzetért?
V: A fő hibás szerintem nem az unitárius egyház, nem is a Brassai Líceum, hanem az RMDSZ. Nagy örömünkre sikerült az akciója, hogy bevigye az alkotmánymódosításba a felekezeti iskolák létét, tehát hogy hárompillérű legyen az oktatás, csak éppen arra nem gondolt, hogy ez milyen következményekkel jár. Amikor egy ilyen dolgot elhatározunk, szükség van egy apparátusra, amely helyzetelemzést végez (kidolgozza az új helyzetre vonatkozó módosításokat, utalásokat, utasításokat). Ezt rábízták az aktuális diákra, szülőre, önkormányzatra. Pedig rendszer, pontokba szedett jogszabály kellett volna. Nem tagadom az RMDSZ érdemeit, sőt; de ezt a dolgot rosszul csinálták, és a mai napig nem tudják helyrehozni.
Az egyház hivatalosan visszakapta az épületet, csak az önkormányzat húzza-vonja a telekelést. Ezt a püspök úr is hangsúlyozta beszélgetéseink során, amelyekből számomra az derült ki, hogy érzi a probléma komolyságát, és azt, hogy meg kell oldani.

K: Ön milyen megoldást javasolna a helyzetre?
V: Én az egyenlőség elvét látnám pillanatnyilag megoldásnak. Megszámolni a tantermeket, és úgy elkészíteni a beiskolázási tervet, hogy mindkét intézmény férjen el a jelenlegi épületben. De ha ez megrontaná az együttélés hangulatát, akkor nagyon jónak látnám azt, hogy kapja meg a Brassai az Ókollégium épületét teljes egészében, azzal a feltétellel, hogy a laboratóriumokat, tornatermet, dísztermet továbbra is használhassa a jelenlegi épületben. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy magyar magyar ellen küzd, és egyáltalán, hogy ez harci helyzet lett. Igaza van az unitárius egyháznak abban a tekintetben, hogy ha visszakapta az épületét és megindíthatta az iskoláját, akkor maximálisan ki akarja azt használni, hiszen a saját tulajdona. Sikerült abban a periódusban pályáznia különböző modern felszerelésekre (bentlakás építésére, bútorzatra), amikor ezeket a pályázatokat kiírták. Nyílvánvaló, hogy élni akart vele, mert a saját tulajdona. Azt viszont már nem tudom megérteni, hogy ha az unitárius diák be akar menni a laboratóriumba, és a brassais diáknak ott van állandó „lakhelye”, akkor a kollégista miért ne mehetne be az Unitárius Kollégium megfelelő osztályának a termébe? Mert jó gyerek itt is, ott is van, rossz gyerek ugyanúgy. Azt nem tudom elfogadni, hogy rongálni kell, gyűlőlködni kell. Tenni kell, de azt hiszem, hogy azt békésen is lehet.

K: Ön mit tenne a brassais diákok helyében?
V: Naponta elmennék az önkormányzathoz, pontosabban László Attilához, és elmagyaráznám, hogy miért szeretem ezt az iskolát, miért akarom itt befejezni a tanulmányaimat és ragaszkodom ahhoz, hogy megmaradjon az önálló jogi státusa. Itt egy olyan szellemiség megőrzéséről van szó, amely nem csak a jelennek szól, hanem elsősorban a jövőnek.

K: Milyen volt a közösség a Brassaiban?
V: Egy példát mondok. Holnap egy olyan osztálytalálkozóra megyek, amelyre évente Németországból, Magyarországról is eljönnek a volt diákok. Tehát valahol az a szellemiség, az a töltet, amit ez az iskola nyújtott diákjainak, így él tovább 20-25 év után is. Nemrég egy másik osztálytalálkozón kiderült, hogy az egyik osztálytársnő kedvtelésből szobrocskákat farag, és ezeket ki szeretné állítani Brassai-héten az iskolában. Ez megint azt bizonyítja, hogy évek távlatából is jelent neki valamit ez az iskola. Ő nem egy másik épületben akarja kiállítani szobrait, nem múzeumot, nem egy termet keres. A szobrait a mostani diákoknak akarja kiállítani a Brassai épületében. Ezek után feltevődik a kérdés, hogy az a sok generáció, aki itt végzett, hova jön haza egy találkozóra, hova hozza vissza a múltat, hol emlékezik? Vagy most már nem számít semmi, az érzelmi politizálás kerüljön le a napirendről, és marad a fejkvóta számítása?

K: Milyen eredmények születtek abban az időben, amikor Ön a Brassaiban tanított?
V: Én abban a virágzó periódusban tanítottam ott, amikor ugyan mechanikai líceum voltunk, de nagyon jó tanári karral, nagyon igényes oktatással, nem a legjobb gyerekanyagból, de jó eredményeket tudtunk felmutatni. Volt példaul olyan helyzet is, hogy csak egy brassais diáknak volt 10-es osztályzata a matematika tantárgyversenyen VII-XII. osztályban magyar és román vonalon összevetve. Keményen és elhivatottságból dolgoztunk, és olyan vezetők voltak, akik az iskoláért nagyon sok mindent megtettek. Olyan emberek, mint Szöllősi Ferenc volt igazgató, aki évente kérte, hogy az intézmény kapja vissza a Brassai nevet, és vállalta a vele járó kellemetlenségeket. Olyan emberek, akik kiálltak azért, hogy ez az iskola megmaradjon és neve legyen. Nekik köszönhetően a Brassai akkoriban a város legjobb iskolája volt, és ma sem lehet lesöpörni a színtérről csak úgy.
Köszönjük Szőcs Judit nyugalmazott tanárnőnek, hogy vállalta egy az egész várost érintő kérdésről való beszélgetést.


Ecsedy-Baumann Brigitta és Jakab Mátyás
11. osztályos diákok

2010. szept. 25.

Felhívás aláírások gyűjtésére

A "Brassai Sámuel Elméleti Líceum" épület-problémája megoldásának érdekében az iskola vezető tanácsa egy nyílt levelet bocsátott ki. Ehhez a levélhez támogatók aláírására van szükség. 

Figyelem! Ön is támogathat, hovatartozásától, lakhelyétől, anyanyelvétől függetlenül. Ha egy magyar állami iskola megmaradása mellett van, kérjük írja alá az említett nyílt levelet. Az aláírásra két lehetőség van: 


1. A nyílt levél elolvasható, aláírható a Brassai Sámuel Elméleti Líceum titkárságán, 9 és 15 óra között, hétfőtől péntekig. Ha megteheti, kérjük, hogy a nyílt levelet az iskola titkárságán írja alá. Címünk: Kolozsvár, B-dul 21 Decembrie 1989, 9-es szám.


2. A dokumentum digitálisan is aláírható ide kattintva.


Tiszteletteljes kérésünk az lenne, hogy nyílt levelünket csak egyszer írja alá; tehát vagy az iskola titkárságán, vagy az interneten, sosem mindkét helyen (mivel a dupla aláírás próbálkozásunkat hiteltelenítené).


Támogatását előre köszönjük!
A Brassai Sámuel Elméleti Líceum vezető tanácsa.


A nyílt levél tartalma alább olvasható:



Meddig adjuk fel a magyarságunkat?


Tisztelt címzett,

Sorin Apostu polgármester,

László Attila alpolgármester,

Anca Cristina Hodorogea Kolozs megyei főtanfelügyelő,

Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes,


Jelen tiltakozás kezdeményezője a Brassai Sámuel Elméleti Líceum vezetősége, tanári kara és diákjai. Célja: megfelelő épületet biztosítani az itt tanulók számára és ehhez megfelelő támogatást kérvényezni az illetékes hatóságoktól. Mert megengedhetetlen, hogy egy magyar állami iskola megszűnjön. Mert elfogadhatatlan a hatóságok érdektelensége.

Tíz éve folyik a Brassai Sámuel Elméleti Líceum körül a találgatás, azóta működik ugyanis az iskola az Unitárius Egyház tulajdonába visszaszolgáltatott épületben. Az egyház beindította saját iskoláját, s emiatt az állami iskolának a folyamatosan visszaigényelt termek miatt egyre kevesebb tanterem jut.

Már korábban is jeleztük, hogy gondjaink vannak, írásos beadványainkat eljuttattuk mind a kolozsvári RMDSZ-hez, mind a helyi önkormányzathoz és a tanfelügyelőséghez, de az érdekvédelmi szervezetek elutasították segítségkérésünket, mivelhogy a helyzet megoldását csupán a két iskola egyesülésében látják. Ezt azonban egyik iskola sem tartja megfelelő megoldásnak. A helyzetet megoldandó, olyan közös határozat fogalmazódott meg, melyben az egyház és mindkét iskola közösen lép fel annak érdekében, hogy a Brassai Sámuel Líceum egy hagyományainak és tekintélyének megfelelő épülethez jusson.

Az Unitárius Egyház 2010 áprilisában felajánlotta s írásban beleegyezett abba, hogy a Brassai átköltözzék az Ókollégium épületébe, ahol jelenleg a Victor Babeş Líceum működik. Ezt viszont a polgármesteri hivatal még mindig nem hagyta jóvá.

Mi, az alulírottak, felkérjük Önöket, hogy sürgősen orvosolják ezt a helyzetet. A Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak joga van egy, a hagyományainak és tekintélyének megfelelő épülethez. A közel 600 diáknak joga van az általa választott tanintézményben, anyanyelvén és, az eddig megszokott, megfelelő körülmények között tanulni.

Tisztelettel,
Kósa Mária, igazgatónő
Iszlai Enikő, aligazgatónő
Kassay Ildikó, tanár
Péter Rozália, tanár
Nagy Emese, tanár
Vajnár János-Zsolt, tanár
Hăşmăşan Judit, tanár
Bagaméri Noémi, diáktanács elnök





RMDSZ beadvány

Iskolánk, a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak az RMDSZ elnökéhez, Markó Bélához címzett, az iskola helyzetével kapcsolatos beadványát Czika Tihamér SZKT tag, a Szabadelvű Kör alelnöke olvasta fel és ismertette az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsának (SZKT) 2010 szeptember 25-én megtartott ülésszakán.


A beadvány tartalma:


RMDSZ

Markó Béla elnök úr figyelmébe

Tisztelt Elnök Úr!

A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum 22 osztálya jelenleg 13 osztályterembe szorult, 4 termet a román tannyelvű Victor Babeş Líceum bocsájtott rendelkezésünkre ez év szeptember 10-én, a megyei főtanfelügyelő közbenjárására. Az Unitárius Egyház július 6-án és szeptember 23-án keltezett leveleiben újabb két osztályterem kiürítését kéri 2010 október 1-ig. Mindezek következtében október 1-től iskolánkban gyakorlatilag lehetetlenné válik az oktatás.
A Victor Babeş Líceum által használt épületnek a tulajdonjogát az Erdélyi Unitárius Egyház 2009-ben visszakapta, és írásban értesített, hogy a Brassai elköltözése esetén iskolánk IX- XII. osztályos felső tagozata ettől a tanévtől oda átköltözhetik. Ehhez azonban az kellene, ha a helyi tanács határozatot hozna a két iskola elköltöztetésére.

Problémánkat 2004 óta öt beadványban is jeleztük a Kolozs megyei RMDSZ-nek, de sem írásos választ, sem a helyzetünket megoldó konkrét megoldási javaslatot nem kaptunk. Szeretnénk megjegyezni, hogy 2004 óta a miénkkel hasonló helyzetben lévő Coşbuc Líceum számára új kollégiumi épületet emeltek a Petőfi utcában, az Unitárius Egyház ingatlanából az idén új, emeletes épületbe költöztették az Albă ca Zăpada Óvodát, az Inocenţiu Micu Líceum a visszaszolgáltatott régi épületéből a Ion Lupaş iskolába költözhetett.

Lévén, hogy a Kolozs megyei érdekvédelmi szervek és illetékes hatóságok képtelenek a helyzetet megoldani, iskolánk megmaradása és a közel hatszáz diákunk megfelelő tanulási körülményeinek biztosítása érdekében, tisztelettel, az RMDSZ Szövetségi Képviselői Tanácsához, személyesen pedig Elnök Úrhoz fordulunk. Kérjük látogasson el Kolozsvárra, közvetítsen a felek között, segítsen, hogy Kolozsvár a nagy múltú és hírnevű iskolája megfelelő épületben működhessen tovább.

A Brassai Sámuel Elméleti Líceum vezető tanácsa:
Kósa Mária, igazgatónő
Iszlai Enikő, aligazgatónő
Kassay Ildikó, tanár
Péter Rozália, tanár
Nagy Emese, tanár
Vajnár János-Zsolt, tanár
Hăşmăşan Judit, tanár

A Brassai Sámuel Elméleti Líceum szülői bizottsága nevében
Dr. Prezensky István

A Brassai Sámuel Elméleti Líceum diáktanácsa nevében
Bagaméri Noémi, diáktanácselnök

A Pro Brassai Egyesület nevében
Fogarasi Emese
Székely Zsófia


Kolozsvár, 2010. szeptember 24. 

2010. szept. 21.

Ami eddig megjelent




Szabadság, 2010. szeptember 15.
Tanévkezdés. Lelkes, fiatal tanárok fogtak hozzá a tanévkezdés megszervezéséhez. Izgalom, öröm, de aggodalomra való ok is akad, hiszen megint elkezdtek keringeni a Brassai Sámuel Líceum körüli kósza hírek, találgatások: „A Brassai költözik a Monostorra. Megoldódott a Brassai helyzete. Átköltözik az Ókollégium épületébe, ott kezdik a tanévet ...stb.”




Transindex, 2010. szeptember 17.
A Brassai szerint szerint az RMDSZ nem állt ki mellettük, László Attila hárít.




Szabadság, 2010. szeptember 21.
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes és Szabó Gábor szakfelügyelő 2010. szeptember 21.-én, Szabadságban megjelent cikke.
A "Mi lesz veled Brassai?" című cikk margójára




Transindex, 2010. szeptember 22.
A Brassai vezető tanácsa által, a helyzetről közzétett cikk:
Brassai-ügy






A blog célja

Szeretnénk minnél nagyobb nyilvánosságot biztosítani az iskolának, valamint egy helyre összegyűjteni az iskoláról megjelenő sajtó és média anyagokat.
Ötletekre, javaslatokra és persze felhasználható anyagra mindig nyitottak vagyunk.

Az iskolával kapcsolatos minden fejlemény megtalálható lesz a blogon is.

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki eddig segítségünkre volt, van és lesz.



Fajk Emese és Jakab Mátyás