Brassai Sámuel élete
1797. június 15-én (?) született Torockószentgyörgyön. Apja, Brassai Welmes Sámuel, torockószentgyörgyi unitárius mester, később torockói pap. Anyja, kissolymosi Koncz Gergely torockószentgyörgyi unitárius pap leánya,
Krisztina. Ősei apai ágon szászok voltak, de ő csak egy nyolcadrésznyire tartja magát szásznak.
Édesapja 13 éves koráig tanította, a könyvek iránti érdeklődése állandóan éber maradt. Édesanyja szenvedélyes virágápoló, és emiatt a virágok között ült, olvasgatott, írogatott "Brassais napok"-at. Első olvasmánya Robinson volt.
Édesapja 13 éves koráig tanította, a könyvek iránti érdeklődése állandóan éber maradt. Édesanyja szenvedélyes virágápoló, és emiatt a virágok között ült, olvasgatott, írogatott "Brassais napok"-at. Első olvasmánya Robinson volt.
13 éves korában a kolozsvári unitárius kollégiumba került, majd 1816-ban apja az országos éhínség miatt hazavitte. 24 éves korában befejezte a bölcselmi tanfolyamot. Ezután házitanító lett a Makray-családnál, hol a lányoknak nyelv- és zongoramestere lett. A Makray-családtól a Bethlen-grófhoz kerül s "velök" 1833-ban Kolozsvárra, miután egy évvel azelőtt megjelent nyomtatásban első munkája: "A gyönyörűségről".
1834-ben lemond nevelői állásáról és Méhes mellett szerkesztője lesz a Nemzeti Társalkodónak és a Vasárnapi Újság-nak. A Főtanács 1837-ben Molnos utódjává választja.
51 éves korában (1848-ban) beáll katonának, s amikor Urban seregei bevonulnak Kolozsvárra, Pestre menekül. Pesten kinevezik tanárnak a Ludociceumba, majd 10 évig tanít, a Gönczy magángimnáziumban.
1859-ben a Kazincy-ünnep alkalmával az egyház újból tanárnak választja meg a filozófia és matematika tanszékre.
1862-ben megválasztják az Erdélyi Múzeum igazgatójának, és 13 éven keresztül az évkönyveit szerkeszti.
1872-ben felállítják a kolozsvári tudományegyetemet, s kinevezik az elemi mennyiségtan rendes tanárává. Az egyetemnek első prorektora, majd 1879-80-ban rektora.
1877-ben Meltzl Hugóval megindították az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok-at, mely azonban 4 év múlva megvált.
1883. július 30-án nyugalmazzák, ami sokáig fájó tövis volt lelkében. Visszavonul 2 udvari szobás Monostor-utcai lakásába virágaihoz, könyveihez. Néha barátai felkeresik, kikkel örömest elcseveg, vitatkozik és zsémbeskedik.
1897 tavaszán daganata támad, és emiatt beköltözik a Vöröskereszt-kórházba. 100-ik évfordulóján az első, aki üdvözölte, az a király volt. Június 18-án nagy ünnep volt Torockószentgyörgyön. Az Akadémia, az egyetem, az Erdélyi Múzeum Egyesület, az Unitárius Egyház elküldik oda üdvözleteik.
1897. június 24-én reggel halva találták ágyában. Brassai Sámuel szellemi hagyatéka, példája, tanítása számos általánosítható tanulságot nyújthat a ma embere, így a ma tanára és a ma diákja számára is.
Sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben van.
Az iskola története
Az iskolát a XVI. század közepén, a reformáció itteni terjeszkedésének korában, a független erdélyi fejedelemség kialakulásának idején alapították. Ami az iskola felekezeti hovatartozását illeti, nyilvánvaló, kezdetben a reformáció egymást követő hullámainak, illetőleg a kolozsvári plébános, Dávid Ferenc reformátori pályafutásának megfelelően, először lutheránus, azután református (valószínűleg 1564-tõl) és végül, 1568-tól unitárius volt. Az iskolát “rector scholae” (rektor) irányította és neki két-három, ritkán négy lector-tanár segédkezett. A kisebb diákokat a nagyobbak közül választott és javadalmazásban részesülő munkatársak—a collaboratorok tanították.
A zenét a “Cantor” (kántor) tanította, ő vezette az iskola- és csoportkórusokat. A tantervek és a tantárgyak természetesen korok szerint változtak, és idővel újabb és újabb disciplinákkal bővültek, mint pl. matematika, egyetemes történelem, földrajz, stb., de a felekezeti jellegének megfelelően valláserkölcsi nevelés és az ún. szépművészetek, amint az iskola régi felirata jelzi – Musis et virtutibus –, maradtak a didaktikai és pedagógiai célkitűzések alapelvei.
A zenét a “Cantor” (kántor) tanította, ő vezette az iskola- és csoportkórusokat. A tantervek és a tantárgyak természetesen korok szerint változtak, és idővel újabb és újabb disciplinákkal bővültek, mint pl. matematika, egyetemes történelem, földrajz, stb., de a felekezeti jellegének megfelelően valláserkölcsi nevelés és az ún. szépművészetek, amint az iskola régi felirata jelzi – Musis et virtutibus –, maradtak a didaktikai és pedagógiai célkitűzések alapelvei.
Az önálló erdélyi fejedelemség megszűnésének átmeneti szakasza és a XVIII. század első fele a megpróbáltatások korát jelentette az iskola történetében.
Az építkezés még be sem fejeződött, amikor 1697. május 6-án a városban iszonyú tűz támadt, amely “három templomba két scholával, toronnyal együtt, a városnak nagyobb részét elpusztította úgy, hogy harmada, ha megmaradt”. Mivel ismét építkezni kellett, és pénz nem volt, az iskola rektorát, Kolozsvári Dimén Pált Hollandiába küldték építési segély gyűjtésére. Dimén 17 ezer forinttal tért vissza, ami azután elegendő volt a tűzkárok rendbehozására.
Az építkezés még be sem fejeződött, amikor 1697. május 6-án a városban iszonyú tűz támadt, amely “három templomba két scholával, toronnyal együtt, a városnak nagyobb részét elpusztította úgy, hogy harmada, ha megmaradt”. Mivel ismét építkezni kellett, és pénz nem volt, az iskola rektorát, Kolozsvári Dimén Pált Hollandiába küldték építési segély gyűjtésére. Dimén 17 ezer forinttal tért vissza, ami azután elegendő volt a tűzkárok rendbehozására.
A XVIII. század folyamán, a felvilágosodás szelleme, ha lassan is, éreztette hatását. 1777-ben, Mária Terézia kiadta a tanítás egységes rendszerét és szellemét megkívánó rendeletét, a Ratio educationis-t. Az iskola didaktikai, szellemi fejlődését nagymértékben előmozdította Brassai Sámuel. Tantervében Brassai csaknem teljes mértékben szakított az évszázados hagyományos felfogással, és a latin nyelv uralmát megdöntve, az anyanyelvi oktatást vezette be. Brassai terveinek gyakorlatba ültetésében az iskola nagy lépést tett előre, és sok tekintetben az erdélyi nevelés élvonalába került.
Az 1848-as szabadságharc idején az iskola épületét katonai kórháznak foglalták le, és a tanulók nagy része bevonult katonának, ezért a tanítás egy ideig szünetelt. A forradalmi harc elbukása után az erdélyi helytartóság elismerte az iskola műkődési jogát, sőt főgimnáziumnak nyilvánította. Lassanként olyan anyagi alapok gyűltek össze, amelyek 1897-ben lehetővé tették a mostani iskola felépítésének megkezdését, amely Pákey Lajos tervei szerint négy év alatt készült el. Az épületet 1901. szeptember 21-én ünnepélyes megnyító keretében adták át rendeltetésének, Erdély egyik legnagyobb és legszebb iskolaépületeként.
Az 1948 augusztusában életbe lépett tanügyi reform teljesen új alapokra helyezte a hazai oktatást. Az iskola minden fokon az állam fenntartása, irányítása és ellenőrzése alá került. Ennek következtében az iskola az “1-es számú Magyar Fiúlíceum” nevet kapta.
1957-ben az illetékes felsőbb hatóságok engedélyével a Brassai Sámuel Líceum nevet vette fel.
1962-ben négy román osztály beindításával megalakul az esti líceumi román tagozat, amelynek élere aligazgatót állítottak; továbbá az iskola német tagozattal bővült.
1977-ben a Brassai is áldozata lett a Ceaușescu-féle hirhedt iskolai reformnak, amennyiben ipari líceummá alakították át.
1985 őszétől kezdve a nappali tagozaton is román tannyelvű osztályokat indítottak, ezzel párhuzamosan a magyar osztályok számát csökentették.
1990-ben a közel 2500 tanulót, akik a nappali tagozat román osztályaiba jártak, az újonnan létesített “Avram Iancu” líceumba költöztették át, kivéve azokat a diákokat, akik a magyar tagozatra iratkoztak át. Az esti román tagozat továbbra is az iskolában maradt, de ettől a ponttól az iskola ismét visszakapta magyar jellegét.
