Interjúsorozatunk második megkérdezettje Bálint Kelemen Attila, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum egykori diákja, a későbbiekben az iskola fizikatanára és igazgatója. A legtöbben tudják, hogy ő volt az az igazgató, aki visszautasította Funar polgármester kézfogását, és ez esemény az igazgatói beosztásából történő leváltáshoz vezetett. Persze ez nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is a Brassaiban maradjon, fizikatanárként. Ő úgy állt ki az iskoláért, mint igazgató-elődei, vállalva minden velejáró kellemetlenséget. Íme Bálint Kelemen Attila emlékei, véleménye az alma mater-ről:
K: Tudjuk, hogy Ön diákként, tanárként és igazgatóként is megismerte a Brassait. Mit jelentett Önnek ez az iskola élete különböző szakaszaiban?
V: Először is azt szeretném mondani, hogy a Brassai számomra mindig is többet jelentett önmagánál, többet az egyszerű oktatásnál.
Diákként „receptet” kaptunk az élethez, úgy szakmai, mint erkölcsi téren, az alapos általános tudás mellett emberi tartást is. 1959-ben érettségiztem, és állíthatom, hogy sok kiváló szakember került ki a Brassaiból. Tavaly volt az 50 éves osztálytalálkozónk, amelyen szinte minden régi osztálytárs jelen volt, de mi ezen a találkozáson kívül is összegyűlünk, szinte kéthavonta, egy beszélgetésre. Talán meglepő, de igen, ennyire erős közösségi szellem él a brassaisok körében.
Tanárként nem csupán munkahely volt számomra ez az iskola, hanem otthon is. Emlékszem arra az alkalomra, amikor először álltam a fizikumban levő tábla elé tanárként, oda, ahová diákkoromban nem kis izgalommal mentem felelni. Ebben az iskolában tanultam meg az oktatás módját, és nem az egyetemen.
Meglepő volt, hogy a tantestület megválasztott igazgatónak; ilyen a szocialista időben nem történt. Az első hónapok a Brassai igazgatójaként nehezek voltak: ekkor történt meg a román és a magyar tagozat szétválasztása, valamint a román tagozat elköltöztetése, ami csak nagy erőfeszítések árán valósult meg. Az akkori politikai és anyagi problémák miatt nehéz volt helytállni, éppen ezért igen hálás vagyok annak a tantestületnek, amely akkor mellém állt, és amely segítségével sikerült az iskola hírnevét visszaállítani.
A mai napig bejárok az iskolába érdeklődni a sorsáról.
K: Fájna-e, ha megszűnne a Brassai?
V: Igen, fölöttébb szomorú lenne, ha ez az iskola, mint világi okatatás, megszűnne. És ez nem csak a mindekori brassaisok vesztesége lenne, hanem egész Kolozsváré. Mindig a város fénypontjai között fog maradni. Ez bizonyos.
Köszönet Bálint Kelemen Attila nyugalmazott igazgatónak a ránk szánt időért.
Ecsedy-Baumann Brigitta,
Jakab Mátyás,
11. osztályos tanulók
Gondolta volna Bálint Kelemen Attila , hogy a gólyabál az After Eightben ( 8 óra után )lesz majd egyszer megszervezve ? Ehhez mit szól ?
VálaszTörlés