A százéves Brassai-síremlék

Gaal György helyi történész, iskolánk egykori tanára, a Házsongárdi temetőben, 2010. október 1-én, a Brassai Sámuel síremléke felavatásának 100. évfordulóján elhangzott beszéde:

1897. június 26-án délután kísérik ki Brassai Sámuel földi maradványait az unitárius templomból a Házsongárdi temetőbe. Nem csak egy közel százéves tudóst temetnek, hanem az egész 19. századi erdélyi tudományos világ utolsó képviselőjét, az utolsó polihisztort. A gyászbeszédekből, megemlékezésekből, Kőváry László még az évben közzétett könyvéből kitűnik, hogy Brassaiban az egyik első erdélyi lapszerkesztőt, az Unitárius Kollégium földrajz, történelem, matematika-fizika szakos tanárát, igazgatóját, felügyelő gondnokát, a magyar nyelvű közoktatás úttörőjét, tankönyvírót, a pedagógiai módszertan megújítóját, tájaink egyik első közgazdászát, statisztikusát, a nyelvtudomány és az összehasonlító irodalom úttörőjét, a filozófus-esztétát és jeles botanikust, hangszeren is játszó zenetudóst temették. S ezeken kívül felemlegethették mint 1848-as nemzetőrt, a Múzeum-Egylet első igazgatóját, majd alelnökét, az egyetem dékánját és rektorát, az akadémia legrégebbi, már tiszteleti tagját.

Még tán a koszorúk sem fonnyadtak el a síron, amikor július 9-én az egyetem akkori rektora, a bonchidai születésű Farkas Lajos jogtörténész professzor megbeszélést hívott össze, melyen Brassai emlékének megörökítéséről tárgyaltak. Mindnyájan egyetértettek, hogy közadakozásból kell méltó síremléket emelni Brassainak, s ezért elhatározták egy országos bizottság szervezését. Összesen 89-en vállalták a tagságot. A bizottság élén négyen elnököltek: gróf Esterházy Kálmán, az EME elnöke, Ferencz József unitárius püspök, Farkas Lajos egyetemi rektor és Gyulai Pál, az MTA igazgató tagja. A titkári tisztséget Boros György teológiai tanár, a pénztárosit Merza Lajos EMKE-pénztárnok vállalta. Hogy ez a bizottság működőképes legyen, ahhoz egy intézőbizottságot alakítottak, amely Farkas elnökből, Boros György titkárból és Merza pénztárosból állt. Az ő munkájuk lett a pénzgyűjtés. Évente gyűjtőívek százait küldték szét, s azokra apránként érkeztek az adományok. Az első adományt 1898-ban Duka Tivadar orientalista küldte Londonból, a legnagyobb adományt az Unitárius Egyház tette ezer korona értékben, a legnagyobb hozzájárulás viszont a báró Bánffy Zoltánné védnökségével rendezett 1904-es koncertből származott, közel 1200 korona. 1908 nyarára érte el a tőke a 13 ezer koronát, amit az Unitárius Egyháznál letétbe helyeztek, s ezután kezdhettek a síremlék-tervezéshez.

Brassait 1897-ben Bölöni Farkas Sándor és Berde Mózsa síremléke közé temették, itt nem volt megfelelő a hely emlékmű állítására. Ezért a város díszsírhelyet ajánlott fel, s így esett a választás a temető legfelső pontjára, szembe a főúttal. A tervezésre Pákei Lajos főmérnök vállalkozott, aki már korábban felvázolt egy görög templom-előcsarnokban álló szarkofágos síremléket, de erre nem gyűlt elegendő pénz. Úgyhogy egyszerűbb tervet kellett kidolgoznia, amelyet a bizottság 1910. január 27-i ülésén elfogadott. Ez egy három lépcsős emelkedés alatti kriptából áll, amely fölött egy két méteres négyzetes kőtömb áll a „BRASSAI SÁMUEL / 1800‒1897” felirattal. Ezen négy dór és jón stílust kombináló egy tömbből kifaragott oszlop nyugszik, melyekre egy dór párkányzatú piramis-tető támaszkodik. Az egész emlékmű magassága 6,65 méter. Az oszlopok között talapzaton áll Brassai másfélszeres életnagyságú bronz mellszobra, melyet Veress Zoltánné Kozma Erzsi művésznő mintázott meg, s a Hungária öntődében kiviteleztek. A szobor talapzatán a Brassairól elnevezett növény levélmintáját felhasználó Knauer József műlakatos készítette vörösréz-koszorú volt (már több évtizede ellopták). A szobor mögötti szienit-lapra vésték e feliratot:

„a százzal haladónak”

a nemzeti kegyelet

1910

Itt a „száz” századot jelent, minthogy Brassai hibáztatta ezt a ma elterjedt szóalakot. Az emlékművet három oldalról szintén görög stílusú áttört díszkorlát határolja. A kriptát az Antonio Gurisatti cég építette, a kőfaragó munkálatokat Gerstenbrein Tamás cége végezte.

A síremlék-bizottság 1910. április 29-én kiemeltette Brassai érckoporsóját eredeti sírhelyéről, s Boros György imája mellett áthelyezték az épülő emlékműbe. Az ünnepélyes felavatást 1910. október 2-ára, vasárnap délelőtt 11 órára tűzték ki. A felavatáson az unitáriusoké mellett kivonult a református és a római katolikus tanintézet diáksága is tanári kísérettel, az egyetem szintén több professzorral és diákkal képviseltette magát.

A szép őszi időben az ünnepély a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Farkas Lajos bizottsági elnök mondott ünnepi beszédet, melyben számos latin idézettel alátámasztva Brassai egyszerűségét és őszinteségét emelte ki, rámutatva, hogy mindenben az általánosat kereste. Ő volt az erdélyiség megtestesítője. A következő szónok, Boros György a síremlék-bizottság jelentését olvasta fel a gyűjtés és kivitelezés adataival. Ezt követően Szvacsina Géza polgármester Kolozsvár városa nevében vette át a síremléket e szavakkal: „Átveszem, mint nemzeti ereklyét. Minden kis részében a nemzeti kegyelet nyer kifejezést. Átveszem, mint a város közkincsét, melynek értékét és becsét nagy fiának, Brassai Sámuelnek halhatatlan érdemei alkotják”.

Az első koszorút az Unitárius Egyház nevében Ferencz József püspök helyezte a sírra beszéd kíséretében. Utána a Magyar Tudományos Akadémia, a Ferenc József Tudományegyetem, az egyetem Matematikai és Természettudományi Kara, a Magyar Királyi Természettudományi Társulat, az Erdélyi Múzeum-Egylet, az Erdélyi Irodalmi Társaság, az Unitárius Kollégium és a Római Katolikus Főgimnázium képviselője helyezte el koszorúját. Több személy és intézmény táviratilag jelezte tisztelgését.

Száz éve a Házsongárdi Panteon díszeként áll a régi sírkert legmagasabb pontján aránylag épségben a monumentális síremlék. Brassai egyháza, iskolája, az élete színteréül szolgáló város feladata az emlékmű megőrzése a következő századokra is.

Gaal György

A Brassai-sír centenáriuma

A közadakozásból emelt házsongárdi Brassai-síremléket 1910. október 2-án leplezték le. Ennek az eseménynek a centenáriumán a Brassai Sámuel nevét viselő kolozsvári líceum ‒ mely hűen ápolja a nagy tudós szellemi örökségét ‒ október 1-jén ünnepélyes koszorúzást rendezett a síremléknél. Megnyitó beszédet Kósa Mária igazgatónő mondott hangsúlyozva, hogy az elődök helyesen választottak, mikor 1957-ben a Brassai név felvételével máig ható és programot jelentő hagyományt teremtettek a tanintézetnek. Zenés-irodalmi összeállítás hangzott el Szallós-Kis Melinda magyar és Bazsó-Dombi Ferenc zeneszakos tanárok összeállításában. Ezt követően dr. Gaal György a Brassai-síremlék keletkezésének történetét ismertette. A Brassai Sámuel Líceum koszorúját Kallós Julianna és Hadnagy Norbert XI. osztályos tanulók helyezték a sírra, az Unitárius Egyház nevében Bálint Benczédi Ferenc püspök és dr. Kovács Sándor teológiai tanár, a Kolozs megyei RMDSZ nevében Csoma Botond városi tanácsos koszorúzott. Befejezésként a népes közönség az iskola énekkarával együtt elénekelte a Himnuszt.